Az őskori Felsőörs

Őskori régészeti lelőhely Felsőörsön

A Bárókert nevű őskori régészeti lelőhely Felsőörs történetének kezdetét a Kr. e. 6. évezredbe helyezi. Egy kis földművelő közösség telepedett le a mai Felsőörs déli szélén, a mai Al-kút forrás melletti domboldalon. A 2009-ben végzett régészeti feltárás adataiból tudjuk, hogy az élet folyamatos volt generációkon keresztül, majd 1-2 évszázados megszakítás után újra kezdődött. A Kr. e. 4800-4600 közötti időszakban az előbbinél valamivel nagyobb település jött létre a korábbi helyén, hatalmas házakat építettek és igen gazdag leletanyagot hagytak hátra. Később a 4. évezredben, majd a 2. évezredben a rézkorban, illetve a bronzkorban újra települt a domboldal. Az őskorban földműveléssel, állattartással foglalkoztak az emberek. Az, hogy itt újra és újra település létesült, azt mutatja, hogy a paraszti gazdálkodás számára különösen alkalmas volt a hely.

A legjelentősebb leletek:

• agyagból készült női szobor töredéke

Agyagból készült, kicsi, többnyire női alakot ábrázoló szobrok kísérik a földművelés terjedését a Közel-Keletről egészen a mérsékelt övi Európa nyugati széléig. A Kr. e. 7. évezredtől a 4. évezredig tartó időszakban ezen a hatalmas területen kultúránként különböző, de szinte kanonizált ábrázolások alakultak ki. Némelyik szobor kifejezetten művészi alkotás, mások ügyetlenek. Nyilvánvalóan nem a szépség volt a cél. A felsőörsi lelet különlegesség, mert terhes nőt ábrázol.

• kagylóékszer

Ez a lelet azért különleges, mert Veszprém megye legrégebbi múzeumi tárgyainak egyike, és mert története jól rekonstruálható. 1896-ban találták az átfúrt kagylókból, csigákból álló, 280 darabos kincsleletet, mely a Nemzeti Múzeumba került – a leltárkönyvi bejegyzés szerint – Köves Györgyné ajándékaként. a Köves család a 19. század derekán költözött Felsőörsre, és földvásárlásai révén rövidesen az egyik legjelentősebb birtokos lett a faluban. Megvásárolták többek között báró Schmertzing Antalnétól a Fő utca 15. szám alatti (ma Fő utca 21., a Miske Óvoda épülete) házat és a hozzá tartozó telket, melyet ma Bárókert néven ismer a falu (Veress D. Csaba 1992, 163–164). A Bárókert volt tehát a találás helye, mely a szomszédos domboldallal együtt ismert lelőhely, a korai vonaldíszes kerámia kultúra és a lengyeli kultúra idején lakott település. 1903-ban felbukkant Veszprémben néhány kagylógyöngy Felsőörsről ifj. Angyal János ajándékaként, így a kincslelet megmaradt részét ma két múzeum őrzi.

A felsőörsi őskori lelőhely az egyik legrégebb óta ismert és legjelentősebb őskori település a környéken. A terhes nőt ábrázoló szobor egyedi alkotás, alig ismerünk ilyet a magyarországi újkőkorból és a kagylókincs is egyedinek számít. Az értéktárba való felvétel azért javasolt, mert Felsőörs – egy jelentős középkori múlttal rendelkező település – számára a múlt fogalma kitágítható, egészen az őskorig visszavezethető. A múltbeli emberi tevékenység nyomai mindenütt megtalálhatók, lábunk alatt a földben szinte minden lépésnél régészeti leletek szunnyadnak. Mondhatni a régmúltunkon taposunk. Az ősi lelőhelyek számbavétele más dimenzióba helyezi az adott települést, megismerve a régmúltat a történelmünk részévé tehetjük a történelem előttit. Kívánatos, hogy minden település ismerje és becsülje a múltját. A múlt ismerete erőt ad a megmaradáshoz. 

Bibliográfia:

Ásatási dokumentáció a Laczkó Dezső Múzeum adattárában (Felsőörs – Bárókert, 2009.)

Egy neolitikus kincslelet töredékei. Fragments of a Neolithic hoard from Felsőörs. MΩMOΣ VI. (ed. Ilon G.) Őskoros kutatók VI. összejövetele, Kőszeg, 2009. március 19–21. Nyersanyagok és kereskedelem. Szombathely, 2009. 421–426.

Neolitikus antropomorf szobortöredék Felsőörsről. Leadott kézirat a MΩMOΣ VIII. számára.

Javaslattevő: Regeny Judit

Az elfogadó határozat száma: 22/2015. (04. 01.) sz. HB. határozat.