A katolikus templom

A ROMÁNKORI  PRÉPOSTSÁGI  TEMPLOM

 FELSŐÖRS

 

A Templom - dombon már a XI-XII. században is templom állott, melyet az Örsi-család tagjai – I. Miske fiai: Pál, Renold és Ábrahám ispánok - az 1240 körül elkészült torony megépítése után lebontottak -  és az 1250-60-as években tovább építettek. A torony teljes egészében kváderkövekből épült, a többi rész viszont terméskőből és csak a részleteket és a sarkokat rakták faragott kövekből. A torony keleti oldalához viszonylag kisméretű hajó csatlakozik, szentélynégyszögben és patkóalakú apsziszban folytatódva. A szentélynégyszöghöz kétfelől egy-egy kápolna csatlakozott.  Az alaprajz legkülönösebb elemei a hajó és a torony északi és déli oldalához kapcsolódó oldalcsarnokok, melyek kifelé ikerablakokkal nyíltak. Az  oldalcsarnokok  feletti emeleten oldalkarzatokat emeltek, amelyek éppen ellenkezőleg, befelé nyíltak. A XI. századi templom körül terült el a falu temetője, melyet az 1963-64-es ásatások is megerősítettek. Ekkor találták meg  számos helyen a vörös kváderköveken az építőmesterek kőbe vésett mesterjegyeit. Sajnos nem tudjuk kik voltak e remekművű templom tervezői, kivitelezői, de az építőművészet mesterfokán állottak.

 A templomnak két bejárata volt: - a régi déli oldalkapu, s a torony alján át nyíló új, díszes bejárat. A kapu felett négy ablak zsúfolódik össze, s itt láthatók – románkori építészetünk Közép-Európában  egyedülálló példájaként -  a csomózott törzsű féloszlopok, az itteniek szerint Herkules csomók, melyhez mondakincs is fűződik. (mell.)

A főkapun a templomba belépve vörös kőből faragott bordás keresztboltozatú helyiség, mely valószínűleg az Örsi család alapító tagjainak temetkezési helye lehetett. Innen  keskenyívvel nyílik a templomhajó.

A templom építtető Örsi –család –feltehetően a templom építésével egyidejűleg – egy világi prépostságot alapított a Mária Magdolnáról elnevezett templom mellé. Szent Mihály oltárát Örsi I. Miske ispán második felesége, Margit asszony állíttatta.

Figyelemreméltó a templom főbejárata felett kőből faragott portálé. Ezen középen egy püspöksüveges alak látható, baljában pásztorbottal, jobbjával áldást osztva. Mellette jobbra egy férfi, balra egy női alak, bizonyára az alapító házaspár. A kapubéllet oszlop és pillérfejezeteit akanthus-féle levelek díszítik, s ezeken emberi és állati alakok (madár, oroszlán) faragott képei láthatók, kissé torzók, mintha a jó és rossz közötti küzdelmet ábrázolnák.

1500 körül még egyszer átalakították a templomot, ekkor kapott a toronyalj, a  hajó és a szentély téglaburkolatot, az oldalcsarnokok és a kápolna pedig öntött terrazzopadlót. A templom pusztulása Mohács után kezdődött meg. 1552-ben a törökök Veszprémet is elfoglalták, s a pusztán álló felsőörsi prépostságot csak 1561-ben próbálták meg a kegyúr Batthyányiak betölteni nem  sok sikerrel. A XVII. században a reformátusok használták a templomot. Az 1730-as években Padányi Bíró Márton veszprémi püspök kezdte meg a romos állapotában is lenyűgöző templom újjáépítését a kornak megfelelő barokk stílusban. Ezt a fehér falfelületek jelzik, valamint a bútorzat: szószék, orgona, főoltár, két mellékoltár, főpapi szék, padok.

1963-ban Dr. Körmendy József prépost kezdeményezésére mintegy 2 és fél éven keresztül tartó kutató ásatásokkal kezdődött meg a helyreállítás, s nyerte el a ma is látható formáját.

Javaslattevő:

Rásky Mihályné

Az elfogadó határozat száma:

72/2014. (12. 11.) sz. HB. határozat